Peller Károly: A vérünkben van az operett

Interjú

Peller Károly nagyon fiatalon kezdett a Budapesti Operettszínháznál. Azóta is töretlen híve, na és tehetséges, elismert művésze a műfajnak. Méghozzá annyira, hogy – mint beszélgetésünk után két nappal megtudtam – megkapta az évad operettszínészének járó díjat. Két lemeze jelent meg olyan sikerrel, hogy a könnyűzenei csapatok lemezeinél is jobban fogyott az üzletekben. Karesszal az öltözőjében ültünk, éppen próba után volt, kicsit fáradtan, de nagyon jó hangulatban válaszolgatott a kérdéseimre.

 

Miért választja egy fiú az operettet a rockzene, vagy a popzene helyett?

A nagymamám kitalálta, hogy járjak színi stúdióba. A Harlequinben indultam, nagyon tetszett a színjátszás, de csak később, a következő stúdióban érintett meg igazán a színház világa. Elkezdtem olvasni, színházba járni, tulajdonképpen nekiláttam feltornázni a műveltségemet. Itt, a második stúdióban már operettet is tanultunk, a mesterem Medgyesi Mária művésznő volt, aki akkor az Operettszínházban is játszott. Eljártunk az előadásaira, és egyszerűen beleszeretem abba a világba, a hangulatba, a zenébe.

 

16 évesen felvettek az Operettszínház stúdiójába. Ez nem szokás…

Valóban, engem korkedvezménnyel vettek fel. Medgyesi Mária az Operettszínház stúdiójában is tanított, ő ajánlotta, hogy felvételizzek. Szinetár Miklós volt abban az időben az igazgató, ő ült a zsűri elnöki székében, rám nézett, és azt mondta, hogy előbb ki kellene járnom az óvodát. A többiek azonban meggyőzték, hogy szükség van rám. Egyrészt azért, mert a jelentkezők közül éppen tizenhárman feleltek meg a követelményeknek, az pedig szerencsétlen szám, szóval kellett egy tizennegyedik ember. Másrészt persze nem volt hátrány, hogy a vizsgám is jól sikerült.

Egy osztályba jártál Szendy Szilvivel.

Igen, ott, az Operettszínház Zenés-színészképző Stúdiójában ismerkedtünk meg, azóta vagyunk partnerek, és barátok is.

 

Világjáró vagy te is, az operett sokfelé elvitt. Kedvenc helyek?

Az igazság az, hogy nem sok mindent látunk a világból, amikor dolgozni utazunk, leginkább csak a hotelszobát és a színházat csodálhatjuk. Természetesen mégis vannak kedvencek. Német nyelvterületre szeretek menni, mert értem a nyelvet, London és New York a nagy kedvenc, és persze Tel Aviv, Kínában és Japánban is jól éreztem magamat, de érdekes módon a kelet engem nem varázsolt el annyira, mint másokat.

Játszottál a Jóban rosszban című napi szappanoperában. Az egy kicsit más világ, nem?

Az első évben játszottam benne, ápoló volt a szerepem. Amit legelőször nagyon szimpatikusnak találtam, hogy akkor még csak színészekkel dolgozott a produkció. Kíváncsi is voltam arra, hogy milyen egy napi sorozatban játszani, ráadásul épp jókor is jött, volt rá „időm”. Aztán persze már semmire nem maradt, reggeltől estig rohanás lett az életem, autóba be, autóból ki, próba, autó, smink, felvétel, autó, smink, színház… Különösebben nagy népszerűséget nem hozott a szerep, nem főszerep volt, úgyhogy rajongótábort nem gyűjtöttem, viszont a munkát nagyon élveztem.

 

Te mit gondolsz, miért népszerű műfaj a fiatalok körében is az operett?

Mert a zsigereinkben van. Nekünk, a magyar embereknek a vérünkben van az operett. Ezeket a dalokat mindenki ismeri, ha nem a színházban, akkor az anyukájától, nagymamájától, vagy a tévében hallotta. A másik fontos dolog szerintem az, hogy pozitív gondolatokat, jó hangulatot sugároz, szórakoztatja az embereket.

A musical is közel áll hozzád…

Igen, már az első pillanattól minden évben megtalál egy-egy musical szerep. Annak idején a Muzsika hangjával kezdődött, most pedig Németországba utazunk a Szépség és a szörnyeteggel. Erre a darabra vágytam a legjobban. Először Gaston szerepét kaptam. Örültem neki, nagyon jó szerep, és nagy kihívás, mert egy piperkőc, gonosz figura bőrébe kell bújni. Most viszont megkaptam a Szörnyeteg szerepét, ami számomra álomszerep. Eljutni egy magába fordult, világtól elzárkózott, embergyűlölő szörnyetegből egy olyan emberig, akit a szerelem teljesen megváltoztat, varázslatos dolog.

 

Hogy is volt az a hosszú csók Oszvald Marikával?

Rómában játszottunk, olaszul. Sajnos egyikünk sem beszél egy szót sem olaszul. A zárójelenetnél egy csók következett. Azt vettem észre, hogy a csók jóval tovább tart a szokásosnál, Amikor lement a függöny, meg is kérdeztem, amire nevetve válaszolta, hogy egy kukk sem jutott az eszébe, teljesen elfelejtette a szövegét, és a csókkal töltötte ki az időt.

Fizikailag hogy lehet bírni ezt a rengeteg munkát? A férfiszínészeknek azért keményen emelgetni kell a hölgyeket…

Gyakorlat és technika kérdése. Mint ahogy az is, hogy lihegés nélkül énekeljünk. Ha egy prózai színész eljön hozzánk vendégszerepelni, nagyon megszenvedi az előadásokat. Rájön, hogy nálunk be kell az előadás előtt melegíteni, és bizony a tánc közben mi énekelünk, és nem zihálhatunk. Ez hosszú évek gyakorlásának az eredménye. Mi eleve úgy próbálunk, hogy tánc közben énekelünk, így a szervezetünk hozzászokik, ezért nem fulladunk egy-egy megerőltetőbb produkció közben sem.

 

Sportolsz? Kell valamit tenned azért, hogy formában maradj?

Tartani kell a formánkat, hiszen az emberek egy ideális világban idealizált figurákat akarnak a színpadon látni, ezért folyton tennünk kell, hogy karban legyen tartva a testünk. Alapvetően nem vagyok hiú ember, de a munkámmal együtt jár, hogy oda kell figyelnem a súlyomra. Járok sportolni is, amikor időm engedi, de többnyire nagyon rohanó életet élek, és így sokszor kimarad az edzés. Sajnos hízásra hajlamos vagyok, sokszor fogytam-híztam, jojóztam, aztán rátaláltam a kolléganőim segítségével Bárányos Zsuzsira, aki a kavitációs zsírbontással, és pici életmód változtatással segít nekem abban, hogy formában maradjak. Nyugodt légkörben, kellemes hangulatban pihenem ki a rohanást, és még fogyok is.

Milyen új darabban láthatunk legközelebb?

A Kerényi Mikós Gábor – Kero főigazgató úr által rendezett Marica grófnőt újítjuk fel, abban játszom, illetve az összes többi darabban, amiben eddig is. Járjuk az országot az Ez OPERETT! 2. – Kettecskén CD lemezbemutató koncertjeivel. Új „szerepben” is kipróbálhatom magam: a tatabányai Jászai Mari Színházban fogom rendezni Lajtai Lajos A régi nyár című operettét. Szerencsére sok munkám van, nem unatkozom ebben az évadban sem.

Szerző: R. Kelényi Angelika

Vissza

Szeretettel várom szalonomban!

SZOLGÁLTATÁSAIM
ÁRAIM

JELENTKEZZEN KONZULTÁCIÓRA TELEFONON MOST!
 +36 (20) 396 1953