Oszvald Marika –
az Operettszínház művésze, mindannyiunk kedvence
Sugárzik belőle a jókedv, az élet szeretete, a kedvesség. A színpadon és a színpadon kívül is egy igazi energiabomba, pörög, csacsog, öt perc alatt becsavarja a haját, miközben mesél az életéről, még nézni is igazi cardio edzés. Marika nem a korához képest van remek formába, hanem bárkihez képest. Bárányos Zsuzsa szalonjában találkoztunk, ahol a művésznő úgy ugrott fel a kezelőasztalra, hogy mi csak irigykedve bámultuk a rugalmasságát.
A szüleid híres operett színészek voltak. Eleve el volt rendelve, hogy követed őket a színpadon?
Ez nem volt kérdés. Én úgy nőttem fel, hogy ezt a világot ismertem, a színfalak mögül néztem az előadásokat. Nem irányítottak a szüleim erre a pályára, én magam igényeltem a színpadhoz kapcsolódó tevékenységeket. Például magam kértem, hogy vigyenek sportolni, énekelni, igényeltem a mozgást, egyszerűen a szervezetemnek szüksége volt rá.
Aztán tizenéves koromban már tudatosan készültem, tanultam, később pedig megszereztem azokat az ismereteket is, melyek szükségesek ahhoz, hogy az ember együtt tudjon dolgozni a színház többi szereplőjével, megfelelően tudjon kommunikálni, így mozdítva előre az előadás sikerét. Számomra az éneklés, a tánc egyfajta szolgálat is, kiszolgálom a karmestert, a koreográfust, a színészpartneremet, és ez visszafelé is így működik.
A Halhatatlanok Társulatának tagja lettél. Számítottál rá?
Nem. Fel sem merült bennem, de az az igazság, hogy én egyébként sem foglalkozom túl sokat azzal, hogy milyen elismerésben részesülök. Nagyon örülök neki, természetesen, de nem ez mozgat elsősorban. Engem a színház miliője éltet, én azért vagyok a színpadon, mert nem is tudok mást elképzelni. Anyukám egyszer azt mondta, hogy ne számítsak rá, hogy nagy sztár leszek, mert nem mindenkiből lesz híres színész. Engem az sem zavart volna, ha a tánckarban táncolok, vagy folyton csak apró mellékszerepek találnak meg, mert nekem csak az volt a fontos, hogy a színpadon legyek, és körülvegyenek a fények. Szerencsére szubrettként viszonylag könnyű az átjárásom a többi szerepkör felé, ahogy korosodom, úgy kapok egyre több karakterszerepet, aminek nagyon örülök, mert ezzel megint új lehetőségek nyílnak meg előttem.
Ismer az egész ország. Hogy viseled a népszerűséget?
Élvezem, hogy szeretnek az emberek. Örülök, hogy nem tartanak megközelíthetetlennek. Gyakran előfordul, hogy megállítanak, elmondják, hogy tetszettem ebben, vagy abban a szerepben. Olykor persze terhes is a népszerűség, például előadás után, amikor az ember menne lemosni a sminket, a verejtéket magáról, a rajongók viszont közös fotót, autógrammot kérnek, vagy egy-két szót szeretnének váltani velem. Ilyenkor sem utasítom el az érdeklődést, megállok, beszélgetek, mert ez nekem egy perc, de az, aki eljött megnézni, tetszett neki, amit a színpadon látott, és ezt szeretné elmondani, megérdemli, hogy rászánjam az időmet.
A Barátok közt című szappanoperában való szereplés még nagyobb ismertséget hozott. Miért vállaltad el a kotnyeles hölgy szerepét?
Kalandvágyból. Színésznő is vagyok, nem csak énekes, ki akartam magamat próbálni ebben a szerepben is. Megmondom őszintén, hogy nagyon élveztem, és elképesztő népszerűséget nyertem vele. Már nem csak az operett rajongók és az idősebb korosztály, hanem a 8-18 évesek is ismernek. Ennél több nem is kell.
Mivel szeretsz foglalkozni, ha nem a színpadon állsz?
Bármivel, ami kreativitást igényel. Bármivel, aminek kézzelfogható eredménye van. Barkácsolás, főzés, de akár lehet ez a takarítás, vagy a mosogatás is, az a lényeg, hogy haszna legyen annak, amit csinálok. Nem szeretem az üres perceket, nekem nincsenek is, mindig kitöltöm valami olyasmivel, ami produktív.
Nem is pihensz? Nyaralni hol voltál utoljára?
Nem járok nyaralni, tulajdonképpen sosem voltam, ha pihenni vágyom, akkor inkább kimegyek Gödöllőre a házamba. Májustól októberig szinte ott lakom, onnan járok be a színházba is, nekem nincs szükségem más nyaralásra.
Bejártad az egész világot, hol érezted magadat a legjobban?
Eleinte sehol és mindenhol. Fantasztikus ország Japán, gyönyörű a tengerpart Tel Avivnál, érdekes volt az Egyesült Államok, különösen a nyolcvanas években, hiszen nagy volt még a különbség az ottani, is az itthoni élet között… Aztán minél többször jutottam el egy-egy helyre, annál jobban vágytam vissza oda. Túl sok hely van a világon, amit szeretek ahhoz, hogy felsoroljam. Mivel nem vagyok egy ücsörgős fajta, ahová csak eljutottunk a társulattal, azt fel is fedeztem. Rómában például múzeumról múzeumra jártunk, végül néhány perccel az előadás kezdése előtt estünk be a színházba.
Szükséged van külön edzésre, hogy ilyen rugalmas maradj?
Eddig nem volt rá szükségem rá, de ahogy megy az idő, nyilván eljön az a pillanat is. Szoktál bűnözni? Hát… ha az ágyban a marcipános csoki esti eszegetése bűn… Imádom.
Sosem voltál sovány típus, zavart ez téged valaha?
Nem. Nem foglalkoztam vele, mert kövér sem voltam. Ha kihíztam valamelyik ruhámat, akkor vettem egy másikat, ami jó volt. Ettől függetlenül mindig igyekeztem valamilyen módon tartani a formámat, de a finom ételekről nehezen tudok lemondani. Éppen ezért – a kolléganőm tanácsára – jöttem el Bárányos Zsuzsához, aki azt mondta, hogy nem kell szigorúan diétázni, elég egy könnyű mediterrán étrendet követni, és ezzel a kezeléssel mégis fogyni fogok. Tudtam rögtön, hogy ez kell nekem! Kavitációs zsírbontást alkalmaz nálam Zsuzsa, aminek az a lényege, hogy a speciális frekvencián működő ultrahang hullám szétrombolja a zsírsejteket. Azóta sem koplalok, azonban a három liter folyadékot szigorúan megiszom, és valóban veszítettem a centijeimből.
Szerző: R. Kelényi Angelika