19 éve dolgozom kozmetikusként. Több mint 18 éve megismertem egy különleges elektrokozmetikai gépet a JAMUTRON MULTIMED 1-et. Számomra sorsdöntő volt ez a találkozás. 1992-ben egy olyan berendezés, ami ránctalanít és az alakjavítás összes problémájára megoldást ad! Néhány hónappal korábban az iskolában még azt tanultuk, hogy meglévő ráncokat már nem lehet eltüntetni, csak a kialakulásukat lehet megelőzni vagy késleltetni. Az elmúlt években egy vendégem volt csak, aki ismerte az eljárást és ezért kereste. Mindenki másnak újdonság a mai napig is.

 Mi motivált, amikor a testszépítéssel, testformálással kezdtél foglalkozni?

Nagyon kevés mosolygós emberrel lehet találkozni az utcán, még kevesebb hölgy mosolyog a saját tükörképét látva. Sokszor persze túl szigorúak magukhoz, de mégis ott vannak a felesleges kilók és a lassan elmélyülő ráncok. Nem segítenek a hirdetésekben látott csodakrémek és tabletták. Nagyon szeretem a munkámat, hivatásomnak tartom. Lassan két évtizede keresem a minél látványosabb, tartósabb és gyorsabb eredményt mutató kezeléseket.

Folyamatosan képzem magam, próbálok ki új módszereket. Mindig beváltak az újdonságok?

Sajnos volt rá példa, hogy a 62 éves modellen semmi eredményt nem tapasztaltam /ő sem/ egy szinte csodákat ígérő kozmetikai szisztéma kipróbálásakor. Természetesen az eredményt a gép forgalmazójának is megmondtam, hát nem örült neki. Vendégeim nem is találkoztak ezzel az eljárással nálam.

Többféle eljárást használsz? Ahány ember, annyi féle bőr, annyiféle probléma, nyilván nem lehet mindenkire ugyanazt a kezelést alkalmazni…

Sokszor keresnek meg különböző kezelést kérve, ilyenkor mindig megkérdezem, hogy mi az, amin változtatni szeretnének. Előfordul, hogy a problémát más kezeléssel lehet megoldani. Nincs legjobb gép vagy legjobb eljárás, csak a vendég számára akkor legmegfelelőbb. Sőt, szerintem igazán látványos eredményeket mindig több kezelés kombinációjával lehet elérni. Ez az, ami mindig egyénre szabott. A vendégek életét sokszor egy apró szépséghiba vagy elváltozás keseríti meg.

Sikeres vagy, szereted a munkádat, folyton újítasz, nem ülsz a babérjaidon. Mi a titkod?

Sokféle eljárást, anyagot próbáltam már ki. Egy részüket megette az idő vasfoga, de van olyan kezelés, amit a mai napig szívesen ajánlok. Továbbra is keresem az új módszereket, mindenre nyitott vagyok. A gyakorlatban derül ki, hogy mi az, amit a vendégek megszeretnek, mert a kezelések után, a tükörbe nézve az eredmény mosolyt csal az arcukra. Ehhez keresem továbbra is a segítő eszközöket. Amikor egy vendég elárulja nekem, mi az, ami zavarja, ha tükörbe néz, akkor együtt fogjuk megtalálni a megoldást és végigjárni az odáig vezető utat. Köszönöm minden vendégemnek a bizalmat, mert itt tényleg a bőrét viszi a vásárra, és abból csak egy van.

Szerző: R. Kelényi Angelika

A szüleid híres operett színészek voltak. Eleve el volt rendelve, hogy követed őket a színpadon?

Ez nem volt kérdés. Én úgy nőttem fel, hogy ezt a világot ismertem, a színfalak mögül néztem az előadásokat. Nem irányítottak a szüleim erre a pályára, én magam igényeltem a színpadhoz kapcsolódó tevékenységeket. Például magam kértem, hogy vigyenek sportolni, énekelni, igényeltem a mozgást, egyszerűen a szervezetemnek szüksége volt rá.

Aztán tizenéves koromban már tudatosan készültem, tanultam, később pedig megszereztem azokat az ismereteket is, melyek szükségesek ahhoz, hogy az ember együtt tudjon dolgozni a színház többi szereplőjével, megfelelően tudjon kommunikálni, így mozdítva előre az előadás sikerét. Számomra az éneklés, a tánc egyfajta szolgálat is, kiszolgálom a karmestert, a koreográfust, a színészpartneremet, és ez visszafelé is így működik.

A Halhatatlanok Társulatának tagja lettél. Számítottál rá?

Nem. Fel sem merült bennem, de az az igazság, hogy én egyébként sem foglalkozom túl sokat azzal, hogy milyen elismerésben részesülök. Nagyon örülök neki, természetesen, de nem ez mozgat elsősorban. Engem a színház miliője éltet, én azért vagyok a színpadon, mert nem is tudok mást elképzelni. Anyukám egyszer azt mondta, hogy ne számítsak rá, hogy nagy sztár leszek, mert nem mindenkiből lesz híres színész. Engem az sem zavart volna, ha a tánckarban táncolok, vagy folyton csak apró mellékszerepek találnak meg, mert nekem csak az volt a fontos, hogy a színpadon legyek, és körülvegyenek a fények. Szerencsére szubrettként viszonylag könnyű az átjárásom a többi szerepkör felé, ahogy korosodom, úgy kapok egyre több karakterszerepet, aminek nagyon örülök, mert ezzel megint új lehetőségek nyílnak meg előttem.

Ismer az egész ország. Hogy viseled a népszerűséget?

Élvezem, hogy szeretnek az emberek. Örülök, hogy nem tartanak megközelíthetetlennek. Gyakran előfordul, hogy megállítanak, elmondják, hogy tetszettem ebben, vagy abban a szerepben. Olykor persze terhes is a népszerűség, például előadás után, amikor az ember menne lemosni a sminket, a verejtéket magáról, a rajongók viszont közös fotót, autógrammot kérnek, vagy egy-két szót szeretnének váltani velem. Ilyenkor sem utasítom el az érdeklődést, megállok, beszélgetek, mert ez nekem egy perc, de az, aki eljött megnézni, tetszett neki, amit a színpadon látott, és ezt szeretné elmondani, megérdemli, hogy rászánjam az időmet.

A Barátok közt című szappanoperában való szereplés még nagyobb ismertséget hozott. Miért vállaltad el a kotnyeles hölgy szerepét?

Kalandvágyból. Színésznő is vagyok, nem csak énekes, ki akartam magamat próbálni ebben a szerepben is. Megmondom őszintén, hogy nagyon élveztem, és elképesztő népszerűséget nyertem vele. Már nem csak az operett rajongók és az idősebb korosztály, hanem a 8-18 évesek is ismernek. Ennél több nem is kell.

Mivel szeretsz foglalkozni, ha nem a színpadon állsz?

Bármivel, ami kreativitást igényel. Bármivel, aminek kézzelfogható eredménye van. Barkácsolás, főzés, de akár lehet ez a takarítás, vagy a mosogatás is, az a lényeg, hogy haszna legyen annak, amit csinálok. Nem szeretem az üres perceket, nekem nincsenek is, mindig kitöltöm valami olyasmivel, ami produktív.

Nem is pihensz? Nyaralni hol voltál utoljára?

Nem járok nyaralni, tulajdonképpen sosem voltam, ha pihenni vágyom, akkor inkább kimegyek Gödöllőre a házamba. Májustól októberig szinte ott lakom, onnan járok be a színházba is, nekem nincs szükségem más nyaralásra.

 Bejártad az egész világot, hol érezted magadat a legjobban?

Eleinte sehol és mindenhol. Fantasztikus ország Japán, gyönyörű a tengerpart Tel Avivnál, érdekes volt az Egyesült Államok, különösen a nyolcvanas években, hiszen nagy volt még a különbség az ottani, is az itthoni élet között… Aztán minél többször jutottam el egy-egy helyre, annál jobban vágytam vissza oda. Túl sok hely van a világon, amit szeretek ahhoz, hogy felsoroljam. Mivel nem vagyok egy ücsörgős fajta, ahová csak eljutottunk a társulattal, azt fel is fedeztem. Rómában például múzeumról múzeumra jártunk, végül néhány perccel az előadás kezdése előtt estünk be a színházba.

 Szükséged van külön edzésre, hogy ilyen rugalmas maradj?

Eddig nem volt rá szükségem rá, de ahogy megy az idő, nyilván eljön az a pillanat is. Szoktál bűnözni? Hát… ha az ágyban a marcipános csoki esti eszegetése bűn… Imádom.

 Sosem voltál sovány típus, zavart ez téged valaha?

Nem. Nem foglalkoztam vele, mert kövér sem voltam. Ha kihíztam valamelyik ruhámat, akkor vettem egy másikat, ami jó volt. Ettől függetlenül mindig igyekeztem valamilyen módon tartani a formámat, de a finom ételekről nehezen tudok lemondani. Éppen ezért – a kolléganőm tanácsára – jöttem el Bárányos Zsuzsához, aki azt mondta, hogy nem kell szigorúan diétázni, elég egy könnyű mediterrán étrendet követni, és ezzel a kezeléssel mégis fogyni fogok. Tudtam rögtön, hogy ez kell nekem! Kavitációs zsírbontást alkalmaz nálam Zsuzsa, aminek az a lényege, hogy a speciális frekvencián működő ultrahang hullám szétrombolja a zsírsejteket. Azóta sem koplalok, azonban a három liter folyadékot szigorúan megiszom, és valóban veszítettem a centijeimből.

Szerző: R. Kelényi Angelika

 Úgy tudom, hogy gyerekkorotokban egészen közel éltetek egymáshoz, mindketten Borsodban nőttetek fel…

Az esküvőtök elképesztőn romantikus volt, de már a leánykérés sem nevezhető hétköznapinak.
Zsolt: Erre nagyon pontosan emlékszem! 2008.05-hó 11-én, a Mágnás Miska előadás alatt történt. A darab végén az úgynevezett 2. felvonás legvégén megkérdezi Baracs úr Rollától: „Rolla, hát velem jön?” Ehelyett a következőt kérdeztem Anitától, aki természetesen a női főszereplőt, Rollát alakította: „Rolla hozzám jössz?” – és előhúztam a belső zsebemből a karikagyűrűt. A darabban Rolla igent mond! Anita is így tett Rolla-ként, és igent mondott! A gyűrűt felhúztam Anita ujjára. Semmi fennakadás nem volt, tovább énekeltük a duettet, a darab gördülékenyen ment tovább!
Anita: Nagyon boldog voltam, a kollégák pedig izgatottan várták az eseményt, ugyanis ők már tudták Zsoltitól, hogy mi fog történni, de ügyesen titokban tartották előttem. Igazi, nagy meglepetés volt.

És az esküvő?

Anita: Valami különleges ceremóniát szerettünk volna. A Csárdáskirálynőben Edvin és Szilvia házasságot kötnek.
Zsolt: Ráadásul Rohnsdorf ezredes fel is szólítja a szerelmeseket, hogy haladéktalanul kötelesek házasságot kötni. Az előadás végén bejött a színpadra az anyakönyvvezető hölgy, két kedves kollégánk – Szendy Szilvi, aki aznap este Stázit játszotta, és Peller Károly, aki Bónit alakította – akik a ceremóniamesterséget elvállalták aznap estére, illetve Kerényi Miklós Gábor igazgató úr, aki felkarolta az egész ötletet.
Anita: Azért is választottuk a színházat a polgári ceremónia helyszínéül, mert így minden barátunk, és színészkollégánk jelen tudott lenni. Különben gyakorlatilag lehetetlen lett volna mindenkit egyeztetni. Természetesen a szűk család is megnézte a különleges előadást mindkettőjük részéről, s ők a nyári, templomi ceremónián is részt vettnek. Arra Borsod megye egyik kis településén, Zsolt szülőfalujában került sor.

Merre voltatok nászúton?

Anita: A nászút? A nászút munkával telt. Két hét alatt három földrész három országának négy városában, Tel-Avivban, Münchenben, Nürnbergben, és Calgariban koncerteztünk, énekeltünk. Persze azért 1-1nap jutott a városnézésre, pihenésre is!

Szoktatok fogadkozni Szilveszterkor? Megfogadtatok valamit az újévre?

Zsolt: Fogadkozni nem szoktunk Szilveszterkor, mert akkor egészen mással vagyunk elfoglalva, a munkával. Baján, a közelmúltban felújított, modernizált, Bácskai Kultúrpalotában, aztán pedig az Opera Gálán szórakoztattuk a nagyérdemű közönséget. Megvártuk az éjfélt, koccintottunk, majd másnap1-én, már az Operettszínházban énekeltünk az Újévi Gálakoncerten.

Ha nem is fogadtátok meg Szilveszter éjszakáján, hogy ezentúl jobban odafigyeltek a mozgásra és a táplálkozásra – hiszen ez erősen függ a sűrű időbeosztásotoktól is – azért a formátokra idén is vigyáznotok kell…

Anita: Bárányos Zsuzsához járunk mind a ketten, tulajdonképpen szinten tartás miatt. Nagyszerű, modern gépei vannak, amik akár centiket is képesek lefaragni az ember hasáról, csípőjéről. Az ehhez tartozó nyirokkeringést fokozó, és a karcsúsító teát fogyasztva különösen hatásos eredmény érhető el.
Zsolt: Sokféle fogyókúrát kipróbáltunk már. A rendszertelen időbeosztásunk miatt rendszertelenül étkezünk, és nem mindig tudunk odafigyelni, a bevitt kalóriára sem. A kezeléseket, és a teákat kúraszerűen szoktuk igénybe venni, és ilyenkor mindig sikerül néhány centitől megszabadulnunk.

Miben láthatunk benneteket 2012-ben?

Anita: Idén sem fogunk unatkozni, az biztos. Játszunk a Csárdáskirálynőben, a Lili bárónőben, a Mágnás Miskában, a Pompadourban, az Egy éj Velencében, a Mária Főhadnagyban, a Cigányszerelemben, az Opera és Operett gálákon egyaránt.

Szerző: R. Kelényi Angelika

A szüleid görögök, de te már Magyarországon születtél. Miért akartak a szüleid épp itt letelepedni?

A szüleim valóban görögök, de nem Görögországból, hanem Alexandriából jöttek. Sokáig éltek Egyiptomban is. Az apukám az angol hadseregben szolgált, és ott szívta magába a progresszív eszméket, az akkori baloldaliságot, amelynek a maihoz semmi köze nincs. Ő még hitt a haladásban. A görög polgárháború alatt sok görög gyerek, család költözött Magyarországra, ő pedig jött segíteni nekik, tanárként dolgozott. Mi teljesen görög szellemben nevelkedtünk, megtanítottak bennünket görögül, és arra is, hogy nem szabad elfelejteni azt az országot, ahol születtünk, és azt a népet, amelyhez tartozunk. Csodálatos gyerekkorom volt. A házban, ahol laktunk rengeteg náció élt együtt. Magyar család alig lakott ott. Ezt ma úgy hívnák divatos kifejezéssel, hogy multikulturális környezet. Igaz, hogy a VI. kerületben állt a ház, de hatalmas zöld udvara volt, nyáron fociztunk, télen pedig a házmester bácsi fellocsolta, és szuper koripályát készített nekünk. Alig egy kilométerre laktunk a műjégtől – persze eljártunk oda is – de leginkább a sajátunkon koriztunk, az mégis más volt, csak lementünk, és már húzhattuk is fel a korcsolyát. Csupa kellemes emlékem van a gyerekkoromból.

Első filmes emlékem veled kapcsolatban a Sándor Mátyás című koprodukciós filmsorozat volt. Hogyan éltél meg egy ilyen nagy, külföldi helyszínen történő forgatást?

Isteni volt. Imádtam. Egyrészt fantasztikus volt a stáb, másrészt szabadok és fiatalok voltunk. Összebarátkoztunk a jugoszláv kollégákkal is. Együtt járt vacsorázni, dumálni az egész csapat, a díszletépítő munkástól a rendezőig. Aztán másnap, amikor munka volt, mindenki végezte a maga feladatát, senki nem felejtette el, hogy mit kell tennie, csak azért, mert együtt bulizott a rendezővel. Ez nagyon megnyugtató volt, így lehetett együtt dolgozni, jó hangulata volt az egész forgatásnak.

Őszinte ember vagy, kiadod magadat, nem félsz, hogy kihasználják a nyíltságodat?

Nem. Nem félek. Persze, gyerekkoromban előfordult, hogy az őszinteségem miatt problémám akadt, de csak azért, mert a gyerekek rettenetesen kegyetlenek. Később azonban nem éreztem, hogy visszaélnének a nyíltságommal. Én nem hazudozok, már csak azért sem, mert nem szeretnék azon agyalni, hogy épp kinek mit hazudtam, hogy aztán belekavarodjak, és szégyellnem kelljen magamat. Amíg titok valami, amíg csak szivárog, addig érdekes. Így, hogy mindenkinek őszintén válaszolok a kérdéseire, egy-két napig téma a történetem, aztán – ahogy minden csoda három napig tart – szépen alábbhagy az érdeklődés. Ez még mindig jobb, mintha kitalálnak rólam ostobaságokat, és téma hiányában azt írják meg, ami nem is igaz. Idővel megtanultam, hogy humorral szinte mindent át lehet vészelni, nem szabad elveszteni, mert a legtöbb problémán átsegít.

Végletes vagy. Nagyon jó a kedved, vagy nagyon rossz, nincs arany középút.

Ez igaz, nálam nincs középút. Talán a görögségemből fakad, vagy abból, hogy görög is és magyar is vagyok, nem tudom, de azt gondolom, hogy jó nélkül nincsen rossz, fent nélkül nincsen lent, és muszáj mindekét oldalt megélni. Az arany középút nekem semmit nem jelent, nem járok azon az úton, bár biztonságos, de egyben számomra unalmas is. Ugyanolyan jól tudom érezni magamat a lótrágyában és a flitteres nagyestélyiben is, mert ennyire végletes vagyok. Amikor a jurtában laktunk egy darabig, az is nagyon jó volt. Tudod, milyen jól el lehet lenni egész nap egy kislapáttal, meg egy seprűvel? Megérti az ember, hogy a boldogsághoz nem kell sok minden. Most olvasok egy könyvet az El camino-ról, egy csaj írta, aki elindult egy nagy bőrönddel, amibe belepakolt mindent, ami szerinte feltétlenül fontos lesz neki az út során, aztán szépen lassan dobálta el a cuccait, mert rájött, hogy semmi szüksége rájuk, sokkal többet ér az élmény, amit ez az utazás nyújt neki. Ráadásul azt nem veheti el tőle senki.

Hogyan lesz egy görög-magyar nőből spanyol díva?

Én azt gondolom, hogy az érzelmeket mindenki ugyanúgy nyilvánítja ki, lehet az japán, vagy finn, mindegy, érzelmei vannak, ölel, simít, üt. Amikor a lemezt készítettük, egy olyan zenét kerestünk, amivel elérhetjük azt, hogy aki hallgatja, az elkezd – ne adj isten – zokogni, vagy megfogja a társa kezét, vagy egyáltalán valami érzelmet váltunk ki belőle. A mai embertelen, érzelemmentes világban nem könnyű az emberekből erős érzelmeket kiváltan. Erre nagyon jól megtaláltuk ezt a zenét, mert a latin zenénél érzelmesebbet nem nagyon ismerek. Ha a japán zene lett volna ilyen, akkor azt választom.

Te nagyon erőteljesen kinyilvánítod az érzelmeidet, ordítasz, kacagsz, sikítozol, lehordod, vagy megöleled az embert, vagy akár egyszerre mindkettő… nem fojtasz magadba semmit. Nincs szükséged pszichiáterre, igaz?

Most hallgattam a rádióban, hogy fiatalok olyan csövet kísérleteztek ki, amibe lehet üvölteni, és elnyeli a hangot. Az tény, hogy azok, akik kiordítják a problémájukat kevésbé stresszesek, és ritkábban is betegszenek meg. Ez a cső arra van, hogy ne hallja az egész világ, hogy mit üvölt az, aki éppen kiborul. Na, nekem nem kell ilyen cső, én ordítok, ha olyanom van, a gyerekeim már kicsi koruktól megszokták, hogy ilyen vagyok, nem ijednek meg, valószínűleg akkor csodálkoznának, ha nem ordítanék. Az meg, hogy ki más hallja meg, nem nagyon érdekel.

A külsőd miatt sem stresszelsz túl sokat ?

Hát nem, sosem jártam kozmetikushoz, de az igazság az, hogy rá kellett jönnöm, idővel szükséges egy kis karbantartás. Úgyhogy most gyakran látogatom Bárányos Zsuzsit, aki az arcomat teszi üdébbé a ránctalanító kezelésével (kézi elektródás facelifting), ami abból áll, hogy az arcom izmait stimulálja, tulajdonképpen tornáztatja, és igen látványos eredményeket ér el nálam. Már az első két kezelés után többen megjegyezték, hogy milyen jól nézek, ki, látszik, hogy kialudtam magam, közben meg két órát aludtam összesen.

Szerelem?

Nem, nincs, nem is hiányzik. Annyira leköt a munka, hogy időm sincs másra. Játszom a Komáromi Lovasszínázban és a Szigetszínázban, a Honfoglalás és a Trója című darabokban, tavasztól a Lúdas Matyiban a banyát alakítom ugyanitt. A Turay Ida színházban a Vértestvérek című darabban, illetve Veszprémben, a Koldusoperában is játszom, amiben az az érdekes, hogy a lányommal együtt vagyunk a színpadon. Az Operettszínházban, a saját színházamban is nagyon sok darabban dolgozom, és egy hatvanperces estet is készítettem Müller Péter Szeretetkönyvéből, melyet Kutik Rezső gitárművész kíséretével adok elő. Szóval a szerelemre most nincs időm, de nem is erőltetem, teljes az életem nélküle is.

Szerző: R. Kelényi Angelika